Hallgatók a Romaversitasról

Hallgatók a Romaversitasról

„A Romaversitas Alapítvány nem csupán egy cigányokat támogató szervezet, annál jóval több. Az anyagi juttatások mellett sok egyéb más fontos útravalót is kapunk. Minden hónapban egy szabadegyetemi hétvégén veszünk részt. Az órákat a saját érdeklődési körünknek megfelelően állítjuk össze. Ezen alkalmakkor nem csak a cigány kultúrát, de gyakran jeles képviselőit is megismerhetjük személyesen. Kikapcsolódhatunk, feltöltődhetünk, véleményt cserélhetünk, barátokat szerezhetünk, bármilyen problémával bátran fordulhatunk társainkhoz. Ha együtt vagyunk, egy nagy család vagyunk jóban-rosszban. A Romaversitas egy olyan szervezet, ahol roma fiatalokat segítenek diplomájuk megszerzésében. Ennek megfelelően mi is beleszólhatunk az alapítvány működésébe, hiszen romaversitasos diákként hamar megtanuljuk a legfontosabb szabályt: a Romver mi vagyunk.”

Burai Sándor, szociális munka

„Amikor értesültem az alapítvány létezéséről, sejtettem, hogy valami egészen remek lehetőséget nyújt majd számomra, ha sikerül bekerülnöm. Most, hogy benne vagyok, ez az érzés csak még inkább fokozódott. Igazából sokáig el sem hittem, hogy ilyen tényleg létezik, és ennyi mindenben segítséget kaphatok majd. Mivel halmozottan hátrányos helyzetű vagyok, önmagában a havi ösztöndíj is nagyon sokat segít a mindennapjaink átvészeléséhez, ezzel is tudom támogatni édesanyámat, aki egyedül nevel minket, és gondoskodik az iskoláztatásunkról. Anyagi helyzetünkből kifolyólag sosem tudtam volna megengedni magamnak, hogy nyelvórákra járjak, és így megszerezzem a nyelvvizsgát, amely nélkül pedig nem kapnám meg a diplomámat. Az alapítvány támogatásával újra reményt, és erőt érzek a jövőmmel kapcsolatban, hogy igenis van esélyem kitörni abból a közegből, amibe beleszülettem, és ezáltal jobb életkörülményt teremtsek  majd a családomnak, és meg tudjam hálálni a szüleimnek a tanulásom érdekében tett erőfeszítéseiket.

Mindig nagy izgalommal várom a szabadegyetemi hétvégéket is, ahol nagyon jó és hasznos szemináriumokon veszünk részt, amiket olyan szakemberek tartanak, akikkel egyébként biztos nem találkozhatnánk – de leginkább azért várom, mert úgy érzem, hogy van egy közösség, ahol igazán megértenek, és tudják, miről beszélek, mikor azt mondom, nem könnyű az élet.”

Ruszó Vivien, gazdaságinformatikus

„Mindig lappangott bennem az egyetemes tudásvágy, a kielégíthetetlen megismerési ösztön. Van, ami iránt szalmaláng életű, de van, ami réges-rég motoszkál és érzéseim szerint sosem fog kihunyni. Keresgélni, meggyőződni, továbbadni, közvetíteni, aztán továbbhaladni. Nagyon sok mindenen múlik, hogy ki és merre veszi az irányt. Tudtam, hogy szükségem van egy szellemi otthonra, arra a Thallóra, ami a bimbózó elképzeléseket, gondolatokat, terveket virággá fakasztja. A Romaversitas volt nekem Neuschwanstein felhőbe burkolózó kastélya, ahova minden álmom volt bejutni. Már középiskolás koromban megszületett bennem az elhatározás, hogy beadom a jelentkezésemet. Az első egyetemi év annak reményében telt, hogy ha sikerül felvételt nyernem, az önmegvalósítás és a közösségi lét egy olyan színterébe csöppenhetek, amiről eleddig csak álmodoztam. Azt vártam, hogy a bizonytalanság, ami ott lappang a bensőmben, egy erőteljes tudattá formálódjon, hogy megtaláljam az utam, és - Péli Tamás után szabadon - azokat a bizonyos „aranypántokat”, amelyek a homlokomat díszítik, tartalommal viselhessem én magam is. Ezen elképzeléseim kezdenek beigazolódni.”„A Romaversitas hallgatójának lenni életem egyik legmeghatározóbb élménye. Ide tartozni, tagnak lenni csodálatos dolog. Ha már nem leszek egyetemista, akkor is büszkén mondhatom, hogy a Romaversitashoz tartozom, mert a közösségvállalás nem szűnik meg a tanulmányaink befejezésével. A második családomnak tekintem. „A Romaversitas mi vagyunk!” Az alapítványnak nem csak ösztöndíjasai vagyunk, az anyagi támogatás mellett szellemi, érzelmi, szakmai támaszt is nyújt mindannyiunk számára. Tudom, hogy nélküle nem jutottam volna el idáig, az egyetem elvégzése nagyon nehéz lett volna. Nemcsak jó szakemberek leszünk, hanem olyan szakemberek, akik a szívükkel is dolgoznak. Mindezt egymástól tanultuk meg, sajátítottuk el. Szeretet, odaadó közösség, tudásszomj, akarat, szenvedély, kitartás, küzdés, tudomány, szellem.”

Balogh Alíz, angol - romológia 

„Mindig lappangott bennem az egyetemes tudásvágy, a kielégíthetetlen megismerési ösztön. Van, ami iránt szalmaláng életű, de van, ami réges-rég motoszkál és érzéseim szerint sosem fog kihunyni. Keresgélni, meggyőződni, továbbadni, közvetíteni, aztán továbbhaladni. Nagyon sok mindenen múlik, hogy ki és merre veszi az irányt. Tudtam, hogy szükségem van egy szellemi otthonra, arra a Thallóra, ami a bimbózó elképzeléseket, gondolatokat, terveket virággá fakasztja. A Romaversitas volt nekem Neuschwanstein felhőbe burkolózó kastélya, ahova minden álmom volt bejutni. Már középiskolás koromban megszületett bennem az elhatározás, hogy beadom a jelentkezésemet. Az első egyetemi év annak reményében telt, hogy ha sikerül felvételt nyernem, az önmegvalósítás és a közösségi lét egy olyan színterébe csöppenhetek, amiről eleddig csak álmodoztam. Azt vártam, hogy a bizonytalanság, ami ott lappang a bensőmben, egy erőteljes tudattá formálódjon, hogy megtaláljam az utam, és - Péli Tamás után szabadon - azokat a bizonyos „aranypántokat”, amelyek a homlokomat díszítik, tartalommal viselhessem én magam is. Ezen elképzeléseim kezdenek beigazolódni.”

Brassói Vivien, jogász

„Az alapítványtól nagyon sok segítséget kapok ahhoz, hogy sikeresen lediplomázzak, és hogy eséllyel indulhassak a nagybetűs életben. Felkészítő tanárhoz járhatok, hogy a nagyobb akadályokat is át tudjam ugorni. Matematikus hallgatóként tavaly alaposan meggyűlt a bajom az egyik tárgyammal, és nem volt könnyű felkészítő tanárt találni. A vizsgám előtt már nyolc egyetemi matematika tanár utasította vissza a felkérést, mondván, hogy nem értenek annyira hozzá, hogy vállalják a tantárgy ismeretanyagának megfelelő szintű átadását. A kilencedik végül elvállalt, és sikeresen felkészített a vizsgára. Az ilyen és ehhez hasonló tapasztalataim alapján biztosan tudom, hogy bármilyen problémával bátran fordulhatok az alapítvány munkatársaihoz.

Számomra mégis az a legfontosabb, hogy egy második családra leltem, hiszen ha a szabadegyetemi hétvégékre utazom, olyan, mintha haza mennék, itt mindig tárt karokkal várnak. Őszinte barátokat kaptam, barátokat, akiket akár az éjszaka közepén is felhívhatok, akik velem örülnek és velem sírnak, akik mellettem állnak a legnehezebb helyzetben is, igaz barátokat.

Szerencsésnek érzem magam, és úgy gondolom, hogy a Romaversitas a legjobb dolog az öcsém születése óta, ami velem történt. Soha nem lehetek elég hálás a sorsnak azért, hogy nekem ajándékozta azt a megtiszteltetést, hogy része lehetek egy ilyen csapatnak.”

Rocskár Vivien, matematika

„Számomra a Romaversitas azt jelenti, hogy olyan emberekkel vállalhatok közösséget, dolgozhatok együtt, akik számára fontos az, hogy tegyünk és tehessünk egymásért, családjainkért, jövőnkért. Ez tehát nem egy egyszerű alapítvány, ahonnan ösztöndíjat kapunk. Itt mindannyian, a munkatársak, a tanárok és mi, diákok közösen dolgozunk azért, hogy általánosan és szakmailag is művelt, európai polgárokká váljunk, és színvonalas szakmai munkánkkal és példamutatásunkkal igazi, új értékeket hozunk létre. Az anyagi támogatás mellett szakmai és készségfejlesztő szemináriumokra járunk, a tanárok az órai munkájukkal nélkülözhetetlen szakmai kompetenciák birtokába juttatják a Romaversitas hallgatóit. A Romaversitasban – azoknak, akiknek még nincs nyelvvizsgája - kötelező nyelvet is tanulni. De nem csak azért, hogy meglegyen a diploma megszerzéséhez szükséges nyelvvizsgánk, hanem mert küldetésfilozófiájának tekinti, hogy minél több ismeret birtokába juttasson minket, melyek révén felvehetjük a versenyt a munkaerőpiac állandóan változó és megújuló kihívásaival. Mindezek és még sok más dolog mellett a Romaversitas egy pótolhatatlan érzelmi mankó is a sűrű mindennapjainkban, hiszen bármilyen gondunk akad, akármikor fordulhatunk az alapítvány munkatársaihoz, akár szakmai segítséget kérünk, akár tanácsra van szükségünk.”

Sándor Arnold, történelem

„Amikor ide kerültem, azt hittem, a Romaversitas csak egy szervezet. Nem tévedtem, de ráébredtem, hogy emberi. Mi vagyunk a sejtjei.”

Nagy Zoltán, mechatronikai mérnök

„Mit jelent számomra a Romver? Családot, barátokat, diplomát, támogatást, megélhetést, közösséget. Családot és barátokat, mert ahányszor csak szabadegyetemi hétvégére megyek, olyan, mintha hazamennék. Bárkivel le tudok ülni beszélgetni, mindenki kedves. Pont az előző hétvégén esett meg az, hogy már kb. 2-3 hete alig tudtam hazamenni a sok tanulnivaló miatt és nem tudtam feltöltődni, de elmentem a szabadegyetemi hétvégére és olyan volt, mintha hazamentem volna. Közösséget jelent, mert a családomon kívül soha nem volt cigány közösségem, itt van, itt önmagam lehetek, itt nem kell hallgatnom a rasszista megjegyzéseket, a cigányos vicceket. Diplomát jelent, mert havonta ez a pénz biztosítja, hogy be tudjak járni az egyetemre. Arra, hogy "etessenek" még csak-csak van pénz, de az iskolára már nem jut, így a Romver nélkül biztosan nem tudnék bejárni, megvenni a könyveket – így értem azt, hogy megélhetést. Ha nem lenne ösztöndíjam, és egyetemre járnék, a szüleim biztosan el lennének maradva a számlákkal, vagy mindennapi megélhetési gondjaim lennének. Emellett nagyon jó, hogy kaphatunk felkészítő tanárt, mert nem hiszem, hogy fizetni tudnám.

Összefoglalva sokkal szegényebb lennék, az emberek miatt is, akiket itt ismerhettem meg, és az élet egyéb területén is. A Romver rengeteg mindent ad még, azon kívül, hogy lesz diplomám.”

Rovács Etelka, műszaki menedzser

„A Romaversitas Alapítvány számomra nagyon fontos fejezet a tanulmányaimban és az életemben is, úgy gondolom az is marad örökké. A havi harmincezer forintos ösztöndíj nagyon sokat segít, hiszen a kollégiumi díj, az utazás, a tankönyvek sokba kerülnek, és segítség nélkül borzasztó nehéz lenne. Emellett a nyelvtanulás is óriási lehetőség, hiszen egy tanfolyam több tízezer forintba kerül Budapesten. A Romver előtt németet tanultam, angolt egyáltalán nem, csakis a Romver alatt nyílt lehetőségem arra, hogy elkezdjem. Ennek meg is lett az eredménye, hiszen 2 év után sikerült a középfokú nyelvvizsgát letennem. A tanulmányainkban való segítség mellett pedig magánéleti problémáinkkal is bármikor fordulhatunk az alapítvány munkatársaihoz, ha csak beszélgetésre vágyunk, egy őszinte véleményre, tanácsra, ott megtalálhatjuk, és nem utolsó sorban mi, a Romveres diákok is egy nagyszerű közösséget alkotunk, és Romveres tagságunk után is kapcsolatban maradunk. Örülök, hogy részese lehetek ennek a csapatnak.”

Angyal József, közigazgatás-pénzügy