Miért van szükség a Romaversitasra?

Miért van szükség a Romaversitasra?

A hátrányos szociális helyzetből induló, az egyetemista lét és az elsőgenerációs értelmiségivé válás nehézségeivel küszködő roma fiataloknak sokrétű támogatásra van szüksége.  Az anyagi támogatás mellett a tanulás hatékonyságát erősítő, a készségeket fejlesztő, önbizalmukat növelő, hátrányaikat kompenzáló közegre és speciális képzési illetve közösségi programokra is szükségük van ahhoz, hogy valóban jól képzett, versenyképes szakemberekké váljanak.

Az elmúlt évek tapasztalatai egyértelművé tették, hogy hallgatóink többsége olyan súlyos belső és külső konfliktusokkal küszködik, amelyekkel egyedül képtelen megbirkózni. Sokuk számára megoldatlan és megoldhatatlan a családhoz, szülőkhöz fűződő kapcsolat. Az érintett családok jelentős részének vannak elemi létfenntartási problémái, a mélyszegénységből, a szélsőséges eladósodásból eredő súlyos anyagi gondjai. Erre épülnek rá a különböző fel nem dolgozott családi traumák, a pszichiátriai betegségek, patologikus zavarok. Egy néhány évvel ezelőtti kutatás (Utak a felsőoktatásba, xxx) keretében 58 felsőoktatásban tanuló illetve már diplomát szerzett roma fiatallal készült szociológiai mélyinterjú. Közülük 45-en vesznek vagy vettek részt a Romaversitas programjában.  Az 58 interjúalany közül kilencen számoltak be arról, hogy szocializációjukat jelentős mértékben határozta meg az ő vagy édesanyjuk rendszeres bántalmazása, kilencen említették valamelyik szülő pszichiátriai betegségét (alkoholizmus, depresszió, játékszenvedély). Az érintett családok közül tizenötben fordult elő öngyilkosság vagy öngyilkossági kísérlet. Tizenkét interjúalany szülei váltak el, és további három esetben az apa a gyerek születése környékén végleg eltűnt a családból. Tizenhét családot terhelnek a vegyes házasságból (cigány-nem cigány, illetve különböző cigány alcsoportokhoz tartozók közötti házasságok) eredő konfliktusok. Az interjúk alapján húsz esetben (34 %) minősíthető mindkét szülőhöz fűződő kapcsolat szélsőségesen rossznak.

A hallgatók egy része, mire a felsőoktatásba kerül, megszakítja vagy minimálisra csökkenti kapcsolatát a családdal, egy másik része viszont nem képes magát függetleníteni az otthoni problémáktól és kénytelen ezek nyomasztó terhével folyamatosan együtt élni. Sokan anyagilag is támogatják reménytelenül tengődő családjukat, és ennek érdekében a megszerzett ösztöndíjak egy részét hazaadják, hitelt vesznek fel, az egész nyarat keményen végigdolgozzák, és tanév közben is rendszeresen vállalnak kereső munkát. Mindez elvonja figyelmüket, energiájukat a tanulástól, és jelentősen csökkenti a tanulási motivációt. Ehhez hozzájárul az is, hogy a szülők egy része nem látja értelmét a felsőfokú tanulmányoknak, nem hisz abban, hogy ettől gyermeke sorsa jobbra fordul.

Részben a családi problémákkal összefüggésben, részben azoktól függetlenül sok hallgató viaskodik pszichés zavarokkal, önértékelési problémákkal, esetenként pszichiátriai betegségekkel. Még azok a hallgatók is, akik folyamatosan kapnak pozitív visszajelzéseket a képességeikről, teljesítményükről, olyannyira nem bíznak önmagukban, hogy ez időnként kifejezetten bénítóan hat rájuk. Ebben igen jelentős szerepet játszik a cigány identitáshoz fűződő rendkívül ambivalens és gyakran tisztázatlan viszony.

A bolognai folyamat elindítása új helyzetet teremtett a felsőoktatásban. Azok a roma fiatalok, akik eddig, bekerülve a felsőoktatásba, inkább csak sodródtak, és bíztak abban, hogy valahogy majd csak eljutnak a diplomáig, az új rendszerben ezzel a stratégiával csak az alapképzést fogják teljesíteni. Ahhoz, hogy esélyük legyen bekerülni a mesterképzésbe, lényegesen átgondoltabb stratégiára van szükség.

Korábbi hallgatóinknál gyakran tapasztaltuk, hogy úgy jutottak el a diploma megszerzéséig, hogy nem nagyon volt elképzelésük arról, mihez fognak a diploma megszerzése után kezdeni, milyen szakterületen szeretnének elhelyezkedni. Így sokuk pályakezdését, álláskeresését tudatos elképzelések helyett elsősorban a véletlenek alakították. Ez sok esetben jelentősen csökkentette a rövid távú állásszerzés esélyeit is.

Tapasztalataink szerint a felsorolt problémák igen negatívan, sőt olykor kifejezetten destruktív végeredménnyel befolyásolják a tanulást. Meggyőződésünk, hogy a képzési programok csak akkor érik el céljukat, hatékonyságuk csak akkor növelhető, ha ezeknek a problémáknak a kezelésére különösen nagy figyelmet fordítunk.